Bejelentés



Fitnesz-QiGong Tábor Csopakon Képekben !!!

MENÜ

Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.









XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX
A 2010-es edzőtábor képei! Kattints a linkre!
XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX
A 2010-es edzőtábor filmjei Kattints a linkre!
XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX
Tai chi-vel a cukorbetegség ellen

A milliók által űzött hagyományos kínai testmozgás, a táncszerű tai chi úgy tűnik, segíthet a 2-es típusú cukorbetegség (diabétesz) megelőzésében is - állítja két kedden közzétett tanulmány.
Az Ausztráliában és Tajvanon végzett vizsgálatok szerint azon cukorbetegek állapota, akik heti néhány órán át tai chi gyakorlatokat végeztek, jelentősen javult a kontroll csoport tagjaihoz képest. A kettes típusú diabétesz akkor jelentkezik, amikor a szervezet nem termel elég inzulint, amely hormon fontos szerepet játszik a cukoranyagcserében. A betegség - amely mintegy 250 millió ember érint világszerte - vaksághoz, veseelégtelenséghez, magas vérnyomáshoz és szívbetegséghez vezethet.

A mérsékelt testmozgás kedvező hatásait már több tanulmány igazolta a betegséggel kapcsolatban. "A kínai gyakorlatok azonban könnyebben elsajátíthatók, mint bármelyik klasszikus tornagyakorlat, és nincs szükség bonyolult eszközökre sem" - írja tanulmányában a Queenslandi Egyetem Wendy Brown vezette kutatócsapata.

A járványszerűen terjedő cukorbetegségért a szakértők az ülő életmódot és az elhízást teszik felelőssé, de a British Journal of Sport Medicine szaklapban megjelent korábbi tanulmányok szerint a szívet túlságosan megerőltető testmozgás sem hasznos. A kimerítő testedzés gyengíti az immunrendszert, míg a mérséklet testmozgás erősíti azt.

A kínai gyökerű, legalább a XIII. századra datálható tai chi a meditációt és a harci elemeket kombinálja. A Kuender Yang vezette tajvani kutatók 12 hetes tai chi kurzus ún. segítő (helper) T-immunsejtekre gyakorolt hatását mérték 30 2-es típusú diabéteszben szenvedő és 30 hasonló korú egészséges emberen. A T-sejtek fontos elemei az immunrendszernek, ún. interleukineket termelnek, amelyek a szervezetbe bekerült kórokozók ellen hatékony fegyvert jelentenek.

A 12 hetes program végére a cukorbetegek interleukin-12 szintje jelentősen emelkedett, és T-sejt aktivitásuk is fokozódott. Az ún. glikált hemoglobin szintje - amelyből a cukorbetegség státuszára lehet következtetni - jelentősen csökkent, ami a diabétesz státusz javulását mutatja. A kutatók szerint a tai chi csökkenti a vércukorszintet - esetleg javítja a cukoranyagcserét.

Az ausztrál vizsgálatban 13, ún. metabolikus szindrómában szenvedő középkorú felnőtt bevonásával szintén 12 hétig tartott a program, de itt a tai chi mellett qigong gyakorlatokat is végeztek (szintén hagyományos kínai mozgásforma). A metabolkius szindróma több tünet együttes fennállását jelenti, úgy mint magas vérnyomás, cukorbetegség és magas szívbetegség kialakulási kockázat. A résztvevők heti három alkalommal 1,5 órát tornáztak, és a gyakorlatokat néha otthon is végezték. A vizsgálat végére a résztvevők átlagosan 3 kilót fogytak, haskörfogatuk 3 centiméterrel csökkent. A vérnyomásérték is mérséklődött, a kutatók szerint nagyobb mértékben annál, amit a súlycsökkenés önmagában magyarázhatott volna. A résztvevők jobb alvásról, több energiáról, kevesebb fájdalomról és az éhségérzetük csökkenéséről számoltak be.

XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX
A T`ai Chi Ch`uan,
amely a dinamikus nyugalom aktív része, jelenti a taoizmus legfontosabb hozzájárulását a Kung Fu-hoz. A taoizmus, amely az életnek egy átfogó filozófiája, a kínai kultúrális hagyomány lényeges része és a kínai szellemi attitűdök egyik eredeti forrása. A T`ai Chi Ch`uan úgy tekinthető, mint ennek a filozófiának a mozgásos megválaszolása. Ez lehet az egyik oka, hogy ez a művészet mind a mai napig fennmaradt és sokmillió kínai gyakorolja rendszeresen, mint testgyakorlatot és önvédelmi rendszert. A nyugatiak csak most kezdik érzékelni ennek az ősi művészetnek a kedvező hatásait, amely a mai vilkágban a legnépszerűbb fizikai-szellemi sportág lett.

A "kínai árnyékboxolás" gyakorlása - másik kifejezés, amely ugyancsak a T`ai Chi Ch`uan-ra vonatkozik - a nap bármely órájában, bárkinek jót tesz, bár kínai szekértők meg vannak arról győződve, hogy ezen kifinomult rítus elvégzésének a legmegfelelőbb ideje kora reggel, és minél korábban végezzük, annál jobb. Ez azt jelenti, hogy reggel hatkor vagy ötkor a városi parkokban, az épületek lapos tetején, a nagyközönség számára nyitva álló kertekben sokmillió kínai végzi minden reggel lelkesen T`ai Chi Ch`uan gyakorlatait, intenzív, szinte transzszerű koncentrációval, hogy ezzel kizárják a mindennapi gondolatokat szellemükből. Úgy vélik, hogy jobb legjobb Kelet felé fordulva végezni a gyakorlatokat, hogy jobban magukba szívhassák a felkelő nap energiával feltöltő sugárzását. A beavatottak, fiatalok és erősebbek egyaránt mindennap tapasztalják, hogy ez a lassú mozgású gimnasztika erősíti őket és következetesen előmozdítja egészségüket. Úgy látszik, hogy az idősebb gyakorlók húznak legtöbb előnyt a gyakorlásból.

Egy ismert kínai orvos-író, Han Su Yin (aki nyugaton "A szerelem sok-fényű dolog" c. regényével nagy közönségsikert aratott) mondja, hogy "ha elnézzük ezeket az idős embereket, akik könnyedén mozognak és ízületeiket mentesen tartják az arthritistől (ízületi gyulladás) és a reumától, akkor fel kell ismernünk, hogy ezeke a rendszeresen végzett gyakorlatok biztosan jót tesznek.Rendkívüli értékük van, különösen a negyven fölötti emberek számára, mivel biztosítják, hogy nem kell szenvedniük ezektől a fájdalmas és mozgásképtelenné tevő betegségektől. Mivel én magam is gyakorlom a T`ai Chi Ch`uan-t, őszintén tudom ajánlani mindenkinek. Ezek a gyakorlatok azt eredményezik, hogy remekül érzem magam, a szellemi erőfeszítés után biztosítja az ellazulást; azonban tudományosan szólva, a T`ai Chi Ch`uan-t nem szabad csodás, mindent gyógyító panaceának tekinteni." Napjainkban a T`ai Chi Ch`uant- rendszeresn gyakorlók többsége általában azért végzi gyakorlatait, hogy fokozza általános jó közérzetét, különös tekintettel a légzés fejlesztésére és a vérkeringés fokozására; és kevéssé veszik figyelembe a támadók visszaverésével kapcsolatos nagy értékét. A haladó tanulók azonban természetszerűen szert tesznek a "Nei Kung"-ra, az érzékszervi észlelés fokozódására, amint a "Nagy Végérvényes Ököl" egyre magasabb szintjeire jutnak. A "Nei Kung" egyfajta "belső erő és érzékenység, amely a Ch`i elvén alapul, amely azt jelenti, hogy a testben lévő minden energia egyetlen pontra koncentrálható.

A mester egy bizonyos értelemben az energia "Nap"-jává válik. Állandóan egyfajta általános erőt sugároz, amely azonban csekély összes összpontosított energiájához viszonyítva. Mint egy nagyítóüveg, képes Napjának szerteszóródó, egészséges sugárzását abszorbeálni és koncentrálni a tüzes nagyításnak egy kiválasztott pontjába. Természetes "melege" - egy nagy sifu-val vagyis mesterrel végzett hosszas edzések révén - az ellenséges ingerlések révén mindig erősödni fog, amely egy sűrűsödést eredményez a támadó pont felé, ámbár ez láthatatlan és érezhetetlen. Az éberségnek a megszerzett belső "melege" minden harcművész célja, valóban a legmagasabb szintű védőerő. A T`ai Chi Ch`uan mesterek és a legtöbb más harcművészeti mester véleménye szerint, ez a belső energia figyelmeztet az esetleges ütésre, mielőtt az elérné célját a testen, vagy pedig képessé teszti az esetleges áldozatot, hogy az ütésnek sérülés vagy fájdalom nélkül ellenálljon.

Legendás történetek vannak arra vonatkozóan, hogy a támadók eltörték kézcsontjaikat, amikor a mester állkapcsára ütüttek. A mester sértetlenül haladt tovább. Ez talán misztikusnak és mindenképpen érthetetlennek tűnhet a nyugati ember számára, de a T`ai Chi Ch`uan mester számára ez a művészetével járó természetes előny. Ő, aki egy a Tao-val, "minden sérülés fölött áll" és "nyugalmat élvez a viszály közepette".

/Forrás: David Chow-Richard Spangler - A Kung Fu/
XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX
A Chi (pinyin, qì) kellő kultivációját mindig nehéz volt szavakban kifejezni, de a kínai kommentátorok a századok folyamán mindig foglalkoztak a kérdéssel. Egy tiszteletre méltó szempontot találhatunk a történetírónak és filozófusnak, Ch`en Yuan-teh-nek az írásaiban, akinek az elemzése szerint a Chi nem más, mint Pang Jun, vagyis "eredeti élet-lényeg". Ch`en a "Régi kínai filozófia története" c. munkájában rámutat arra, hogy a születés pillanatában a test teljesen Pang Jun-ból áll.

Ha ezt az "eredeti élet-lényeget" meg lehet őrizni a testen belül, akkor az életet "halhatatlaníthatjuk". A "halhatatlanság" alatt Ch`en nyilván az élet meghosszabbítását és nem abszolut fizikai halhatatlanságot ért, bár ezt bizonyos jámbor taoista misztikusok tagadnák, azt állítva, hogy szigorú szabályaik révén itt a földön megvalósítható lenne az örök élet.

Ch`en azzal folytatja az élet megőrzésének a lehetőségeivel kapcsolatos taoista tételét, hogy az "eredeti élet-lényeg"-nek érintetlennek kell maradnia vagy meg kell menteni a pusztulástól azáltal, hogy a testet olyan puhának kell tartani, "mint a baba teste". Ch`en szerint a nehézség abban áll, hogy hogyan védjük meg "az eredeti élet-lényeget" az elpárolgástól. Ugyanis minél távolabb jut valaki az elsődleges állapottól, annál közelebb van a halálhoz. Nem szabad azonban azt gondolnunk, hogy mivel a taoisták folytonosan a hosszú életre törekedtek, féltek volna a haláltól. Teljesen és félelem nélkül elfogadták a halált, mivel felismerték a Tao Yin-Yangjában, hogy az élettel együtt jár a halál. Pusztán megpróbálták lelassítani a Yin (halál) erejét a Yang (élet) erő meghosszabbításának a kultiválása révén. A halált nyugodtan viselték el, mint a ciklikus folyamatosságának egy természetes részét.

Amikor az ember megszületik, puha és gyenge;
Amikor az ember meghal, merevvé és keménnyé válik;
Így, a merev és az utána-nem-engedő követi a halált;
A puha és az utána-engedő követi az életet.

(Tao Te King, 10. fejezet)

A legtöbb ember hajlamos arra, hogy aktív életet szorgalmazzon, amely lassan-lassan felemészti a Ch`i-t, a vitális erőt. A taoista azt mondaná, hogy az élet megrövidül a Ch`i szétszóródása miatt. Ez mindörökre elvész, nem lehet visszanyerni. Ezért mindent meg kell az embernek azért tenni, hogy fenntartsuk és megtartsuk az "eredeti élet-lényeget" a testen belül.

Ch`en kommentárjai szerint a halhatatlanságra vonatkozó minden taoista módszer a Ch`i "eredeti élet-lényegének" a megőrzésére szolgál abból a célból, hogy megőrizzék az "az ember eredeti természetes jóságát". Éppúgy, mint a Ch`an buddhista "megvilágosodásban", a taoista a Ch`ire inkább "érzés", mint beszéd révén tesz szert. Másrészt a taoista erre nagyrészt mozgás révén tesz szert, míg a buddhista ülve végzi meditációit. A taoisták arra a következtetésre jutottak, hogy az ülve végzett meditáció zsibbadságot okozhat és akadályozhatja a testben a keringést. Így dolgozták ki a T`ai Chi Ch`uan-t, mint hagyományos belső kultiváció kiegészítését. Ez álló helyzetben végzett meditáció lassú, koncentrált mozgásokkal. A taoista bölcsek úgy vélik, hogy "a tevékenységben végzett meditáció tízezerszer jobb, mint az ülve végzett meditáció".

A nyugati emberek számára a meditáció azt jelenti, hogy elmélkedésben töltenek egy bizonyos időt, ülő vagy feltétlenül statikus testtartásban. A taoista meditációnak azonban további, messzire vezető következményei vannak. A meditáció nem szükségképp mozgás-mentes. Ha egy személy teljes szellemét és testét igénybe veszi egy bizonyos tevékenységben, legyen az akár padlóseprés, vagy séta a tengerparton elragadtatva a napnyugta látványától, akkor azt mondjuk, hogy az illető meditációban van. Így a T`ai Chi Ch`uan a "végső" mozgásos meditációnak tekinthető, mozgásban végzett meditációnak. Ez a taoista "külső erőfeszítés", amely segíti a Ch`i belső kultiválását. A "T`ai Chi Rendszeres Kultivációja" c. könyvben, amelynek szerzője állítólag Chang San-feng, ezt olvassuk:

A T`ai Chi Ch`uan felöleli az erőfeszítés teljességét. A meditáció, az első lépés, a belső kultiváció puha és nyugodt erőfeszítése. A T`ai Chi Ch`uan mozgásai a kultiváció aktív, külső részei. A végső cél elérése érdekében kombinálni kell a külsőt és a belsőt, az aktivitást és a passzivitást, a keménységet és a puhaságot.

/Forrás: David Chow-Richard Spangler - A Kung Fu/

NAGYON ÉRDEKES OLDAL A TAIJI QUANRÓL. NAGYON AJÁNLOM FIGYELMETEKBE!!!




VISSZA A WUDANG SHAN BARÁTI KÖR HONLAPJÁRA!

Képgaléria









Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!